13. nap: Irány Pantai Lakey

13. nap

Reggel nyolckor keltem, amikor is kiderült, hogy még sincs motorom. Ezen nem nagyon lepődtem meg. A srác, akitől béreltem volna azt mondta, hogy az apja kora reggel elvitte a motort, ezért kimentem Bima főutcájára, ahol a motorostaxisoktól alkudtam motorra, végül teli tankkal 50ezerért tudtam szerezni egyet egy napra. 10 perc kellett, amig leesett nekik, hogy nem akarom, hogy ők is velem jöjjenek, csak a motor kell. Persze biztosítás sosincs ezeken a motorokon, ha balesetet szenvednék, nekem kell fizetni a teljes javítási költséget. 9 körül sikerült elindulnom, minden bimai lakos kedvenc helyére a Lakey Beachre. Újra motorozni nagyon jó volt! Dampun keresztül mentem, ami a hosszabbik útvonal volt, de itt sokkal jobb volt az út. Dompuban megálltam ebédelni egy kiválló nasi gorenget és közben lestem a tévét. Éppen arról számoltak be, hogy egy „művészi” foglalkozást végző hatalmas mellű nő nem tudott felvenni egy mentőmellényt a mellei miatt.

Napozik

gyökér és motor

Szörfös nindzsák

jól nyomja

fehér embert néz a fehér tehén

Így születik a kiskecske

 becsúszó szerelés

Lankey Beach tényleg gyönyörű volt, olyan mint a képeslapokon, de tényleg és teljesen kihalt is volt egyben. Volt fehérhomokos, de volt kavicsos part is. Hatalmas hullámok miatt tényleg a Földkerekség egyik legjobb és legszebb szörfparadicsoma. Az első parton, amit láttam azok helyi srácok voltak, akik nagyon profin szörföztek, csak leültem meginni egy kávét és gyönyörködtem a látványban. Az első part volt az egyetlen, ahol sok kecskével és helyivel találkoztam, de utána csak egy hatalmas napozó gyík és egy csapat sovány fehér tehén látványa fogadott. Eddigi legszebb tangerpart, amit láttam életemben. Igazuk volt a helyieknek.

Visszafele úton megállítottak a rendőrök, akik Balihoz képest sokkal barátságosabbak voltak. Kedves mosoly és kedves szavak között odaadtam a bankkártyámat, hogy ez a jogosítványom, amit nagyon szépnek találtak és jó utat kívánva elköszöntek, így megúsztam a büntetést.

szép

nő a rízs

 kavicsos

 tengerparti teázó

A városba a tervezetnél némileg gyorsabban értem vissza, még bekukkantottam egy helyi futballmecsre, ahol mezitláb kergették a labdát a helyiek. Mivel még világos volt, ezért körbekérdeztem a helyieket, hogy hova érdemes még elmenni, de hárman négyféle dolgot mondtak, így inkább maradtam a városban. A központtól kicsit távolabbra van egy tengerparti sétány az autóplya mellett, ahová kiparkolnak pokrócokat és le lehet ülni kávézni, teázni. Ide hívott meg Yuda, illetve én hívtam meg őt, majd később csatlakoztak a haverjai. Efféle rögtönzött búcsúbuli volt.

Kora reggel motorostaxival (ojek) mentem a reptérre, ami a világ egyik legkisebb reptere. Összesen egy kifutó volt, ahol egy propelleres kisgép fogadott, amivel maximum 50 ember utazott. A váróteremben nem tudtam egy kévét sem meginni, nem volt sem étkezde, sem kávézó. A reptéren nem volt szükség, hogy azonosítsam magamat vagy hogy bemutatkozzak. Az azonosítás a bőrszínem alapján történt, se a repjegyemet, sem az útlevelemet nem kellett bemutatnom. 

reptér

repülő

A repülőűt egy kicsit zötykölődő, de kellemes volt és még ingyen kávét is adtak. Makassarban zuhogott az eső.

Útvonal:

Bima=> Dompu => Hu'u => Pantai Lankey => Dompu => Bima

kb. 200 km

At 8AM, when I woke up, I had to realise, that I don’t have a motor. I wasn’t really supriced. The guy, from whom I was about to rent a bike told me, that his dad took the motor early in the morning. So I went to the main street of Bima, where I rented a motor, from motor taxi drivers (called ojek), after negotiating I had it for 50k included a full tank of gas. The biggest problem that I had to tell, that I didn’t want them to come with me, I only wanted their bike. In Indonesia if you are renting a bike, you are always responsible for it, they never insure it, if there is an accident you have to pay for the expanses of the repair. At around 9 in the morning I started to my trip to everybody’s favourite beash to Lankey Beach. It was really awesome to ride a motor again! I crossed on my way to Dampu, which make the trip longer, but the road thru the city was in far better shape. In Dompu I started for lunch to eat a very good nasi goreng, while I was watching the local tv. It was a report about an „artist”, who had so enormous tits that she wasn’t able to put on the life vest.

Pantai Lokey was really astonishingly beautiful, just like a beach from the postcards, and it was fully deserted as well. There were sandy beaches, and also shingle beaches. The huge waves makes it one of the best surf paradise in the world. In the first beach I saw local kids surfing along with a lot of goats. I was just sitting having a coffee and staring the view. After Lakey beach there were a lot of other beaches around, but this was the only one where I’ve seen humans, in the next beaches I only saw white skinny cows and a giant tanning lizard. These beaches were the most beautiful I’ve ever seen so far.

On the way back the police stopped me. They were much friendlier than their colleagues in Bali. They asked for my driving licence and I handled my bank card, they said it is very beautiful and they gave it back and we waved good-bye to eachother.

I have arrived to the city, much earlier, I stopped to see a local football match, where they were chasing the ball with bare foot. It was still bright and I wanted to visit some other village, but when I asked locals three of them told me four different things so I’ve decided to stay in the city. Outside from the central of the city there is a seaside walkway they put out blankets and bring out covers where locals usually go after the Sun goes down to drink a cup of tea or coffee. Yuda showed me this place and I bought some food for him, he was in short of money. After a few minutes his friends, the ones with the guitar joined us. It was an improvised farewell party.

In the morning I went to the airport by ojek, which was the smallest I’ve ever seen. It only had one runway, where an old school airplane was waiting for us, with the maximum capacity iof 50 people. In the „terminal” there was no coffee shop or warung so I couldn’t drink a coffee. In the airport there was no need for me to identify myself or to handle them my ticket, all I have to show is my pure white skin. The trip was a bit shaky, but pleasnt, I even got a coffee for free.

11-12. nap: Bimai "kalandok"

Nem nagyon tudtam kialudni magam, mert már reggel hétkor kipattantunk az ágyból, bár este még azt mondta Yude, hogy aludhatok akár délután egyig is, jó-jó, de mégis csak szívességből alszom ott, így nincs okom panaszra. Mivel csak fél négykor kezdődött a tanítás, ezért délelőtt elmentem szállásadómmal a suliba, ahonnan az utam egy ausztrál gyorsétterembe vezetett. Az étterem tulajdonosa egy belga fickó volt, aki 3 éve él Bimában, itt nősült meg. Maga az étterem drága volt és kis adag ételt kaptam, de egész finom volt. Ha belgának születik az ember két dologgal azonosítják: sör vagy gofri; előbbi vallási okokból kilőve, de utóbbinak biztos nagy sikere lenne a városban.

opera ház burger

kecske les

iszik és ágyú

Benhur a neve

Délelött még vettem egy pólót, mert az elmúlt hetek alatt az összes ruhám kezdett elég büdös lenni. A csuklóm továbbra is hámlott, amire soha korábban még nem volt példa, anno még a motorozásnál égtem le.

Délután ma is tanítással zajlott, vegyes csoportokat tanítottam. Három csoportban kisiskolásoktól egészen végzős középiskolás diákokig felváltva sokakat.

Este elvitt Yude másik barátihoz körbemutogatni, utána ismét a tegnap esti haverjaihoz mentünk, ahol megint vad gitározás zajlott késő estig.

Itt nyírják a Jetit

Reggel sikerült lebotolnom egy motort egy napra viszonylag olcsóért, így holnap eltudok menni felderíteni Sumbawa elhagyatott partjait, már nagyon várom! Úgy volt, hogy a mai napot túrázással töltöm újdonsült barátaimmal, de utolsó pillanatban lemondták, ezért ma is tanítottam, szintén 3 órát. A ruháim az elmúlt napok utazásai során eléggé megviselt állapotba kerültek így mosoda után akartam nézni illetve egy új töltőt is akartam venni, mert a telefonom töltője kontakthibás lett. A mosodák, amiket néztem csak 3 napra vállalták a tisztítást, ami nekem nem volt jó lévén, hogy két nap múlva indulok vissza Makassarba, így tovább keresgéltem. A helyi sakk klub nyitva volt végre és jól elvertek. Egy öreg úriemberrel sakkoztam, aki évekig volt túravezető Baliban és nagyon jól beszélt angol, Oslóban is élt hónapokat. Az ő általa javasolt mosoda is csak három napra vállalta a tisztítást, így beültem ebédelni a mosoda melletti étkezdébe. Itt lespanoltam a helyi térképészekkel. Ők segítettek a ruháim kitisztításában, az egyik barátjuk elvitte a cuccaimat és másnapra kész is volt és ajánlottak egy szabad forrású térképet, amin rajta vannak olyan települések is, ami a Google Maps számára elérhetetlen. A holnapi program összeállításában is segítettek, bár a LP útikönyve nagy lökést adott a tippeiknek. A város egyetlen múzeumát is meglátogattam, a régi szultán palotáját, ahol sok kecske és őz volt.

A tanítás után a nyelviskola vezetője és férje meghívott vacsorázni, ahol egy helyi levest ettem és a férj, aki mindent megtudott Magyarországról a Wikipédiáról, ki is faggatott rendesen szülőhazámról.

Este elmentünk a kikötőbe, ahol sok tucat hajó és pár lézengő tengerészen kívül senki és semmi sem volt, de Yuda meg akarta mutatni a hajót, ahol dolgozott pár hónapig.

Útvonal: csak Bimán belül voltam

I couldn’t get a proper sleep, because we had to get up at seven, althought Yude told me, that I can sleep untill 1PM, but hey, I’m staying there for free, so there is no point to complaine. I only had class from half 3 so I had planty of free time. I acompanied my host to the school and after that I went to an Aussie fast food restaurant. The owner was a guy from Belgium, who lived in Bima for 3 years, he got married here. The restaurant itself was expansive and the portion was quite small, but it was tasty. If you born as a Belgian, people associate two things with you: beer and waffels. If you want to open a business the first one is a mayor no-no, but for the second it would be very popular in Bima I guess.

In the morning I bought a T-shirt, because in the past few days I used all my cloths and it started to be stinky. My wrist was still peeling, which has never happaned before in my entire life, I was burned in Lombok, during I motorcycled.

In the afternoon I was teaching in various groups, from kids to high school students. At night Yude took me to his friends, who were working in a boutique and after that we went to meet his other friends, who were playing again the guitar wildly.

The next morning I managed to get a motorbike for relativley cheap, so I can explore the uninhibited shores of Sumbawa, I’m really looking forward to it. Today I was supposed to do little field trip around Bima, but at the last minute they cancelled it, so I was teaching as well for 3 lessons. My cloths didn’t clean themselfs, but I still couldn’t find a loundry and my telehone charger became defected so I had to buy a new charger as well. Every loundry that I found only wanted to clean my cloths in 3 days, but I was about to leave in 2 days. The local chess club was open so I had the opportunity to play with the old chessmasters, who of course beat me well. He spoke good English, he used to be a tour guide in Bali and he also lived in Oslo for a few months. He recommended a loundry, but of course it was also only for 3 days, so I set in a warung for some lounch, where I met a few local cartographer. They helped me to clean my dirty cloths, a friend of them took it and next day it was all done. They also recommended a free source map, where I can find all that I need. Google Maps doesn’t help at all in Sumbawa. As for tomorrow I wanted to ask them for some recommendation, but LP tips were more useful. After the lunch I visited the only museum in the city, the old sultan’s palace, where I saw a lot of goats and deers.

After the teaching the leader of the English school and his husband invited me for a dinner, I ate a local soup and the husband asked everything about Hungary, he was browsing wikipedia, so he knew quite a lot about it.

At night Yuda took me to the harbour, where we saw the ship, where he used to work, but apart from a few dozen ships and a few sailors, the harbour was empty.

Tizedik nap: újra Bima!

A reggeli kávémat a kikötő büféjében fogyasztottam el, miközben a Barcelona megverte a Malagát 3:1-re. Pirkadatkor elindultam szállást keresni, de elég drága volt a legolcsóbb szállás, így gondoltam szerencsét próbálok Bimában, hátha találkozom bőrdzsekis barátommal, aki segíteni próbált az utam során. Annyit tudtam a szállásról, ahol megszállt, hogy egy KFC-hez van közel, a logója ugyanis ott virított este. Sapé városától 5 kilóméterre van a buszállomás. Szeretik a semmi közepére tenni a buszpályaudvarokat, számomra érthetetlen okokból. Ha reptér lenne, akkor ideális lenne, ugyanis senkit sem zavar a zajszennyezés.

mindentől távol

 ló

gyorskajára várva

 nő a fű rizs

A pályudvartól 250 méterre felvett egy úriember, majd elhaladt a buszpályaudvar mellett és onnan 250 méterre letett, mindegy azért nagyon hálás voltam, hogy 30 km/h sebességgel is láthattam a buszpályudvart egy motor hátsó ülésén. Aztán egy sofőr meglátott és bevitt a pályudvarra, mondta, hogy 15ezer a jegy, ami persze a helyieknek csak 10ezer volt. A buszon megkérdeztem egy ifjú leányzót és ő mondta, hogy 10-et fizet így amikor a kalauz hozzám ért közöltem, hogy én is csak 10-et fizetek. Távolsági buszokon mindig van utazó kalauz, aki töbnyire egy tizenéves srác.

Bima egy kis tranzitváros, itt általában csak átutazóban vannak a túristák, már ha egyáltalán vannak. Az indonéz itt tartozkodásom alatt itt volt az egy főre jutó legmagasabb hellomiszterezés. A városban felkerestem egy utazási irodát, hogy érdeklődjek, van-e Bimából komp Floresre és, ha van mikor indul, vagy ha nem, akkor milyen repjegyek vannak Makassarba. 10 perces beszélgetés után hárommal több alternatívát ajánlottam fel, hogy hazajussak, mint ő. Így végül én világosítottam fel őt és nem ő engem. A Skyscannert böngészve találtam egy olcsó repülőjegyet, összesen 350ezer rúpiáért Bimából. 18-án fogok hazarepülni. Következő gondolatom az volt, hogy egy maximum két nap alatt körbe járható minden bimai érdekesség, ezért ha van rá mód, akkor kéne valamilyen munkát találnom. Megkérdeztem a helyiektől, hogy hol van nyelviskola és következő utam oda vezetett. A nyelviskolában örömmel fogadtak ahol még aznap 3 órát tanítottam 6 évesektől 17 évesekig. Következő feladat a szálláskeresés volt, ugyanis találkoztam bőrdzsekis barátommal, de ő össze-vissza beszélt, mind indonézül, mind angolul. Végül az adminisztratív srácnál aludtam elég szegényes körülmények, de nagy vendégszeretett mellett. Este elvitt barátaihoz, akik gitároztak egy sort és utána mentem aludni.

Útvonal: Sapé => buszpályudvar => Bima

kb. 50 km

Lihat Peta Lebih Besar

I drank my early morning coffee in the warung of the harbour, while Barcelona beat Malaga 3:1. At dawn I looked around to find a room, but every room was expensive, well according to my budget. So I decided to took a closer look at Bima, maybe I will find my friend, with the leather jacket, who was trying to help me yesterday. I only knew about his accomodation that it was close to a KFC, beacuse the logo was glowing yesterday night. From the small town of Sape the bus station was five km away. In Indonesia they love to put bus stations really away from the center of the towns, sometimes into really deserted areas. If the bus station would be an airport it would be in a perfect location, the noise pollution wouldn’t bother anyone. 250 m from the station a gentleman picked me up and passed the station by 250 m. Anyway I grateful to him for having the opportunity to watch the station from the back of a motorcycle at the speed of 30 km/h. After that, a bus driver saw me and took me to the station. He told me that the bus ticket is 15k. I asked a local girl about the price on the bus and she told me it is 10k so when the controller came next to me I payed him the local price. In the buses usually there are a controller usually a teenager boy.

Bima is a small transit city, where turists only passing buy, if there is any. Since I have arrived to indonesia I have experienced the biggest amounth of Hellomister greetings on the street. After I had arrived to the town I went to a travel agency to search for possibilites how will I get back to Makassar. After ten minutes I told her three more alternatives than she knew, how could I go back home. So at the end I provided information for her. Using Skyscanner I have found a ticket straight from Bima to Makassar for just 350k, I will fly home at the 18th. My next thought was that everything that I want to see can be reached in 2 days so it would be nice to find some job. I asked some locals and they told me about a language school. In the school they greeted me with big smile and I was teaching already three classes from the age of 6 till 17. Nexrt lesson was to find an accomodation. I met my leather jacket friend (Bima is a small town, with an even smaller amount of foreigners), but he was lalking jiberish, both in Indonesian and in English. At the end I was staying at the house of the adminsitrative guy from the school in a very simple house, but with very welcoming host. At night my host took me to his friends who were playing guitar and after that I jumped into the bad. Oh and my host didn’t speak English at all.