Második nap: Kuta

Reggel hétre berendeltem egy motort, amiért egy napra 50ezret fizettem, de körbekérdeztem és mindenhol ennyiért adták sajnos, ez ugyebár Lombok, nem Bali. Kaptam is egy szép, bár lomha rózsaszín Hondát, letört tükörrel. Azért indultam viszonylag korán, mert a többiekkel 9-kor találkoztam Lombok egyik legnyugatibb partján (Ela-Ela). Elindultunk közösen, majd 1,5 óra motorozás után visszatértünk oda, ahonnan indultam. No mindegy, holnaptól úgyis az van, amit én akarok nem kell alkalmazkodni senkihez. Rózsaszín motoromhoz rózsaszín tengerpart illik ezért elindultunk Pink beach felé, ami a sziget legkeletibb pontja. A másfél napos motorozás 300 kilométerének a legszörnyűbb 25 km-e a közvetlen a parthoz vezető oda-vissza út volt. A part kicsit csalódás volt, vasárnap lévén tele volt helyiekkel és az egyedüli rózsaszín a parton az egyik lány felsője volt és sajnos a szemét is sok volt.

Nem csúnya part, de semmi extra; 

a lány felsője rózsaszín volt

De legalább találkoztam Bélával, aminek nagyon örültem.

Ritkán találkozom Bélákkal élőben, pedig az egyik kedvenc királyom IV. Béla, teknősünket is Bélának hívták és Bélával ültem 2006 környékén a Szigeten egy rabomobilban és az egyik rokonunk is Béla, de kb. ennyi. A többiekkel való utazás szellemileg eléggé kimerítő volt, mert mindenki csak panaszkodott, hogy mennyire fáradt.

Bélától balra az érdekesen támaszkodó bácsi

A nyelvtudásomat kamatoztatva a mahasiswa (=egyetemista) kártyát mindenhol kijátszottam, ahol csak tudtam, így sikerült üdítőt és benzint is olcsóbban szereznem. A part után Zsuzsiék mentek balra mi meg jobbra egészen délre Kuta Beachig, ahol egy kiváló, de olcsó szálláson szálltunk meg (75e/szoba), a motort még fél napra kibéreltem. Este Danai shoppingolásához asszisztáltam, de legalább nem kellett sokat várni. Úgy látszik, ha Kuta, akkor shopping. Este, ha jól emlékszem összenyálaztam a párnát, de nem lett semmi bajom a reggeli kávétól. Legutóbb, akik itt megszálltak fosva –hánytak 2 napig, amúgy ez a legjobb fogyókúra.

Útvonal: Mataram => Pantai Ela-Ela => Mataram => Pantai Pink => Pantai Kuta

kb 240 km

Lihat Peta Lebih Besar

I woke up early and I rented a motorbike to meet up with the others. I payed 50k which was the average price in Lombok, this is not Bali, where it is 20-25k cheaper. I got a nice, but clumsy pink Honda, with a broken mirror. I started my trip to (almost) Westernmost point of Lombok called Ela-Ela beach. I met the others and we drove back to the same city where I have started my trip, doesn’t metter from tomorrow I will be by myself and I don’t have to adjust with others. My pink motorbike fits perfectly to Pink beach so we headed there. Pink beach is the Easternmost point of the island. The last 25 km was the worst part of the trip, otherhands I really enjoyed riding motorbike again. The shore itself was a but dissapointment and it was full with locals, and the only pink thing in the beach was the shirt of a girl and sadly there was a lot of rubbish as well. But I met Bela, which made me very happy.

I hardly ever meet Bela in live although my favourite king is Bela the 4th, our trutle at home was named Bela and I was sitting with Bela in a minibus in Sziget festival at around 2006 when they kicked us out from the island and I have a relative called Bela, but that’s all. After visiting the beach Zsuzsi and Mark headed left and we went to the right direction entirely till Kuta beach, where we stayed for one night. The homestay was quite cheap (75k/room) and also nice. At night I was assisting to Danai’s shoopping, but at least I didn’t had to wait a lot. Probably Kuta equals shopping this is my destiny. If I’m right I beslobbered the pillow during the night, but I had no trouble from the morning coffee. Last time when others stayed here they were vomiting and having runs to the toilet, which is not the best combo, only if you are planning to lose weight by any mean.