Tizedik nap: újra Bima!

A reggeli kávémat a kikötő büféjében fogyasztottam el, miközben a Barcelona megverte a Malagát 3:1-re. Pirkadatkor elindultam szállást keresni, de elég drága volt a legolcsóbb szállás, így gondoltam szerencsét próbálok Bimában, hátha találkozom bőrdzsekis barátommal, aki segíteni próbált az utam során. Annyit tudtam a szállásról, ahol megszállt, hogy egy KFC-hez van közel, a logója ugyanis ott virított este. Sapé városától 5 kilóméterre van a buszállomás. Szeretik a semmi közepére tenni a buszpályaudvarokat, számomra érthetetlen okokból. Ha reptér lenne, akkor ideális lenne, ugyanis senkit sem zavar a zajszennyezés.

mindentől távol

 ló

gyorskajára várva

 nő a fű rizs

A pályudvartól 250 méterre felvett egy úriember, majd elhaladt a buszpályaudvar mellett és onnan 250 méterre letett, mindegy azért nagyon hálás voltam, hogy 30 km/h sebességgel is láthattam a buszpályudvart egy motor hátsó ülésén. Aztán egy sofőr meglátott és bevitt a pályudvarra, mondta, hogy 15ezer a jegy, ami persze a helyieknek csak 10ezer volt. A buszon megkérdeztem egy ifjú leányzót és ő mondta, hogy 10-et fizet így amikor a kalauz hozzám ért közöltem, hogy én is csak 10-et fizetek. Távolsági buszokon mindig van utazó kalauz, aki töbnyire egy tizenéves srác.

Bima egy kis tranzitváros, itt általában csak átutazóban vannak a túristák, már ha egyáltalán vannak. Az indonéz itt tartozkodásom alatt itt volt az egy főre jutó legmagasabb hellomiszterezés. A városban felkerestem egy utazási irodát, hogy érdeklődjek, van-e Bimából komp Floresre és, ha van mikor indul, vagy ha nem, akkor milyen repjegyek vannak Makassarba. 10 perces beszélgetés után hárommal több alternatívát ajánlottam fel, hogy hazajussak, mint ő. Így végül én világosítottam fel őt és nem ő engem. A Skyscannert böngészve találtam egy olcsó repülőjegyet, összesen 350ezer rúpiáért Bimából. 18-án fogok hazarepülni. Következő gondolatom az volt, hogy egy maximum két nap alatt körbe járható minden bimai érdekesség, ezért ha van rá mód, akkor kéne valamilyen munkát találnom. Megkérdeztem a helyiektől, hogy hol van nyelviskola és következő utam oda vezetett. A nyelviskolában örömmel fogadtak ahol még aznap 3 órát tanítottam 6 évesektől 17 évesekig. Következő feladat a szálláskeresés volt, ugyanis találkoztam bőrdzsekis barátommal, de ő össze-vissza beszélt, mind indonézül, mind angolul. Végül az adminisztratív srácnál aludtam elég szegényes körülmények, de nagy vendégszeretett mellett. Este elvitt barátaihoz, akik gitároztak egy sort és utána mentem aludni.

Útvonal: Sapé => buszpályudvar => Bima

kb. 50 km

Lihat Peta Lebih Besar

I drank my early morning coffee in the warung of the harbour, while Barcelona beat Malaga 3:1. At dawn I looked around to find a room, but every room was expensive, well according to my budget. So I decided to took a closer look at Bima, maybe I will find my friend, with the leather jacket, who was trying to help me yesterday. I only knew about his accomodation that it was close to a KFC, beacuse the logo was glowing yesterday night. From the small town of Sape the bus station was five km away. In Indonesia they love to put bus stations really away from the center of the towns, sometimes into really deserted areas. If the bus station would be an airport it would be in a perfect location, the noise pollution wouldn’t bother anyone. 250 m from the station a gentleman picked me up and passed the station by 250 m. Anyway I grateful to him for having the opportunity to watch the station from the back of a motorcycle at the speed of 30 km/h. After that, a bus driver saw me and took me to the station. He told me that the bus ticket is 15k. I asked a local girl about the price on the bus and she told me it is 10k so when the controller came next to me I payed him the local price. In the buses usually there are a controller usually a teenager boy.

Bima is a small transit city, where turists only passing buy, if there is any. Since I have arrived to indonesia I have experienced the biggest amounth of Hellomister greetings on the street. After I had arrived to the town I went to a travel agency to search for possibilites how will I get back to Makassar. After ten minutes I told her three more alternatives than she knew, how could I go back home. So at the end I provided information for her. Using Skyscanner I have found a ticket straight from Bima to Makassar for just 350k, I will fly home at the 18th. My next thought was that everything that I want to see can be reached in 2 days so it would be nice to find some job. I asked some locals and they told me about a language school. In the school they greeted me with big smile and I was teaching already three classes from the age of 6 till 17. Nexrt lesson was to find an accomodation. I met my leather jacket friend (Bima is a small town, with an even smaller amount of foreigners), but he was lalking jiberish, both in Indonesian and in English. At the end I was staying at the house of the adminsitrative guy from the school in a very simple house, but with very welcoming host. At night my host took me to his friends who were playing guitar and after that I jumped into the bad. Oh and my host didn’t speak English at all.