Nyolcadik nap: úsztak a barmok

Hajnali ötkor keltünk, mert hivatalosak voltunk az első Kabo Nange-i bivalyúsztatásra. Legutóbb a negyvenes években ehhez hasonló esemény, de a helyi kormányzó újra fel akarja eleveníteni a hagyományt. Erről írt anno Andree sms-t, még 10-én és tegnap ezért indultam korábban el, hogy időben Sumbawába érjek. 6:30-kor már a kocsiban ültünk másik 3 emberrel, köztük egy hivatalvezető asszonnyal és két férfival, az egyik srác az adóhivatalnál dolgozott így vele jóban kell lenni. A két órás kocsiút után megérkeztünk egy kis tengerparti faluba, ahol már gyűlt a nép, tele volt zöld pólós közszolgákkal és vezetőkkel, persze én voltam az egyetlen fehér ember. Illetve volt egy öreg biciklis fazon, aki valószínűleg holland volt, ezért sajtnak álcázva magam eltereltem a figyelmét és egy váratlan pillanatban tarkók vágtam és elföldeltem a közeli mecset mögött. Lehet, hogy PETA aktivista volt, aki bojkottálni akarta az úsztatást? Most már sosem tudom meg.

Miután meggyőződtem, hogy én vagyok az egyedüli fehér ember elkezdődött az ünnepség.

 kiterelik őket

 

beterelik őket

őszinte mosoly

úsznak

eltévedt

terelik a nyájat

arra úsznak majd vissza önszántukból

Kiterelték a szerencsétlen bivalyokat a tengerpartra, majd némi ösztökélés után elindultak a kb. 500 méterre lévő sziget felé. A trükk, amivel rábírták, hogy ússzanak az volt, hogy a bivaly mamákat hozzákötötték a csónakhoz és a többiek ösztönösen elkezdték követni az anyjukat. Amelyik bivaly eliszkolt, annak utánaeredtek és visszaparancsolták egy hosszú bambusz bottal a helyes irányba. Három csónakkal terelték a barmokat és kis szerencsével felszállhattam az egyikre és az első vonalból szemlélhettem az úszást. A bivalyok szépen egymás mögött kígyózva úsztak a vízben, de egy-egy borjú mindig eltévedt. Ha nem tudták helyes irányba terelni, akkor behúzták a halálra rémült állatot a fedélzetre és simogatással próbálták nyugtatni. Állítólag a bivalyok az úszást követően legelésznek egy kicsit és maguktól visszaúsznak a szigetről, bár én ebben kételkedem.

Az úsztatást követően a kis tánc és egy kis helyi harcművészet következett, majd a helyi kormányzó Fidel Catrót meghazudtoló hosszúságú beszédét kellett meghallgatnunk.

 Éppen szól Andree, hogy a sliccem le van húzva

A beszéd után a jutalom a VIP ebéd volt egy közeli hivatal udvarán, ahol kecske satét ettünk és megkínáltak a helyi ráklevessel is, ami kicsit savanykás, de nagyon finom volt. A VIP ebéd után VIP szieszta következett nem máshol, mint a kormányzó házában. A ház impozáns volt, szép kilátással, mégsem volt hivalkodó. Az ebéd után sütivel és kávéval kínálták az embereket és többen egyszerűen lefeküdtek aludni a tornácon, míg mások, köztük mi is lenéztünk a közeli stégre, ahol kifeküdtünk napozni egy fél órára, majd visszatérve a házban szintén pihentünk egy őjabb fél órát, majd elköszönve vendéglátónktól elindultunk haza, este pedig megint benéztünk a rádióba. Másnapra leszerveztek Andree barátai egy kis kirándulást egy közeli vízeséshez és nagyon szívesen mentem volna, de sajnos indulnom kellett tovább, következő állomásom elég messze volt, kb. 14-16 órányira, így inkább az indulás mellett döntöttem.

Útvonal: Sumbawa Besar => Kabo Nange => Sumbawa Besar
kb. 200 km

Lihat Peta Lebih Besar

We woke up at 5AM, because we were invited to the first official Kabo Nange Buffalo Swimming. Buffalo swimming was a big tradition decades ago, but now the local govenrment wanted to reestablish the old habit. Andree sent me a message about the swimming 2 days ago, that’s why I was rushing from Lombok to here. At 6:30 we were we in a car headed to the event. Five of us went to the trip, a lady, who was somekind of an inportant leader of some local office and with two guys. One of them is a tax collector, so I wanted to establish good relation with him. After a two hour drive we entered the small fisherman’s village. The even has already started, a lot of local folks were there. The ones with the green T-shirts were the ones who are working for the local government. Of course I was the only white guy in the party, although there was an old guy with bicycle, I think he was from Holland, so I disquesed myself as a big cheese to make a diversion and suddenly I hit him on his head and buried him behind the local mosque. Maybe he was an activist from PETA and came here to boycott the event? I will never found out that. After I was convinced that I was the only white man around, the ceremony has started.

The buffalos were driven out to the shore and they were goaded to the island, which was 500 m far away. The trick how they managed them to start swimming is that they tided the mother buffalo’s into the boats and the rest was following them by instinct. Whenever a buffalo got lost, they were followed by a boat and forced them (with a bamboo stick) to turn in the right direction. They were escorting the cattle with three boats and I was lucky to get on into one of it. The buffalows were swimming in a nice line after each other, but a few of them always got lost. When they couldn’t managed to push them into the right direction, they pulled them into the ship and they were trying to calm the frightened animals down by patting them. After a few hours of grass eating they supposedly swimming back to the shore, but to be honest I still don’t believe this.

After the swimming the party continued with a little dance and also with some material arts after that we had to listen to the speech of the local governor, which was as long as Castro’s speeches during his golden era. After the speech the reward was a VIP lunch in a local office’s garden, where we had goat sate and also we had some shrimp soup, which was a bit sourish, but very tasty. After the VIP lunch we had the VIP siesta in the governor's house. The house was impressive, with nice view, but it wasn’t luxerious. They offered coffee and cakes for the guests, some of the people just laid down for some sleep while other, just like us, headed to the nearby swimming stage, where we stayed for a half an hour to take a sunbath, luckily there were no rain that day for a few hours. After the sunbath we went back to the house where I was sleeping for another half an hour and than we waved good-bye to our guest and went back to the city, at night we have payed a visit to the radio again. For Sunday Andree and his friends organised a small trip to a waterfall and I really wanted to go, but I had to go further. My next destination was pretty far from Sumbawa Besar, more than half day travelling, so that’s why I have decided to go.