Hetedik nap: Érkezés Sumbawába

Még este elbúcsúztam újdonsült barátaimtól, mert reggel 6:30-kor volt egy bemo (minibusz), ami elvitt volna egy városkába, ahonnan megy busz a kikötőbe. 

nem volt meleg

volt köd

Kiálltam az útkereszteződésbe és vártam, bemo helyett egy pick up volt, ami felvett és az ígért 20 perc helyett 2,5 óra volt az út. Minden logikai törvényt meghazudtolva háromszor tette meg az utat oda-vissza két falu között számomra érthetetlen okokból. Az út maga elég kacskaringós volt, összesen kétszer is be kellett tolni a kocsit , mert elakadt. A csomagtartó részében 5-6 öregasszony utazott a csomagommal. Ezen a hegyes vidéken ugyanis semmiféle tömegközlekedés sincs, így a magánsofőrök jelentik az egyetlen közlekedési módot, ha valakinek nincs motorja vagy ismerőse, aki éppen ráérne. Anyarba érkezvén szerencsére nem kellett a buszállomáson érdeklődnöm, mert az első bemós fickó felvett. A kocsija Mr. Fuck névre hallgatott és évekig dolgozott Balin, így jól beszélt angolul. Útközben megbeszéltük, hogy 50e rúpiáért elvisz egy busz közvetlen Sumbawa Besarba és ebben az árban benne van a komp ára is. A kompút 1,5 órán át tartott, nem voltak sem akciófilmek sem pedig rajzfilmek, némileg fapadosabb volt, mint a Bali-Lombok komp, de panaszra nem volt okom. A kikötés elött még elmentem egyet pössenteni, ami miatt majdnem lekéstem a buszt, a busz éppen elhagyta a kompot és utána kellett futnom, majd felkapaszkodnom a mozgó járműre. 

 művelik a földet

pózolj fehérrel

élő adás

A buszút 2 órát vett igénybe, majd kidobott Sumbawa Besar buszállomásán, ami 5 km-re van a városközponttól, de legalább a városban. A buszút tipikusnak volt mondható, a jobbkanyarban a jobboldalon ülő emberek okádtak be, míg a balkanyarnál a baloldali emberek.

Miután megérkeztem Sumbawa szigetének fővárosába felhívtam szállásadómat, aki 10 perc alatt fel is vett, míg vártam rá idegen férfiaktól fogadtam el édességet, de szerencsére a Gina itt nem divat. Amúgy már többször fogadtam el idegenektől édességet Indonéziában, pedig sokszor sajt van a tetején. Andree a szállásadóm nagyon sokrétű figura. Sumbawa Besar Howard Sternje, ugyanis a Rasesa rádiónak dolgozik, két műsora is van, és mellette angolt tanít egy nyelviskolában és mellesleg a kormányzó személyi asszisztenseként is funkcionált anno. Amúgy Bandungban diplomázott és elég jó rálátása van a világra, nem úgy kezelt engem, mint aki más bolygóról érkezett. Miután megebédeltem Indonézia egyik legjobb amerikai konyhás nappalijában rögtön elmentünk a nyelvsuliba, ahol tanít. Érdekes volt látni, hogy ugyanazokat a technikákat használják nyelvoktatásnál, mint amit otthon is. A falon kifestett pillangók, állatrajzok, emberek testrészei voltak (szintén rajz, nem egy vese volt kiszögelve). Az egyik óra, ahová beleshettem 7-10 éves kisdiákokkal volt tele, akik nagyon jól beszéltek angolul, az eddigi tapasztalatom szerint csak az indonéz egyetemisták beszélnek angolul. A tanító nénit a kollégái viccesen csak őrültnek hívták, de amúgy nagyon jól tanított le tudta kötni a gyerekek figyelmét, sok játékkal és elénekelték a One Direction egyik számát, ami sajnos azóta is a fülemben van, emiatt kicsit utálom őket!

bemászik a füledbe!

A híres popslágerek tartalmaznak értelmetlen szövegrészletet, ez alól ez a dal sem kivétel. A csapatfeladatoknál nem eper és málna csoport volt, hanem Justin Bieber (többnyire fiúk) és Lady Gaga (többnyire lányok). Végül a lányok nyertek és a fiúknak kellett a csirketáncot eljárniuk. A nyelvsuliból egy forró fahéjas tej és sült banános kitérő után a rádióba mentünk. A műsort éppen egy lány vezette és élő adásban üdvözölt és köszönt el, amikor távoztam. Magából a városból nem sokat láttam, de ezzel nem sokat veszítettem, viszont láttam Mikulás szánját húzó rénszarvasokat, Andree szerint bivalyok voltak, nem hittem neki.

Útvonal: Sembalun => Anyar => Lebuan Lombok => Polotano => Sumbawa Besar
kb. 150 km

Lihat Peta Lebih Besar

Last night I said goodbye to my new friends, because in the morning I had to wake up quite early, they told me there will be a bemo (microbus), which can take to a small village, where I can find transportation to the harbour. I stepped out in the intersection and I waited for around 20 minutes and a pick-up came, not a bemo showed up in the foggy and rainy weather. The driver told me, the trip takes around 20 minutes, but it took at least 2 and a half hours. Without any logic he went back and forth between two villages for three times, or maybe there was a logic, but I didn’t managed to find out. The road was quite curly, we had to push the car twice, when it stucked in the corners of the serpentine. In the back of the car 5 or 6 old ladies were travelling with my backpack. In this hilly area there is no publick transportation, so the only solution to get to the city is to travel with private drivers if you don’t have any motor or car.I took of at Anyar’s bus station, but luckily I didn’t had to deal with the drivers, because the first bemo driver took me to the harbour. The name of the car was Mr. Fuck, and the chauffeur was working in Bali for years so he spoke wuite good English. On the way he was selling me a ticket to a bus to Sumbawa Besar, which was 50k rupiahs. The ferrytrip took around 1,5 h and there was no cartoon or action movies. It was a bit more simple than the one from Bali to Lombok, but there was nothing to complain about. Just 2 mins before the landing I visited the toilet because of that I almost missed the bus, I had to run and climb on to the moving bus. The bustrip took anly 2 hours and it dropped me at the busstation, which is 5 kms for the central, but in the city. The ride was usual, when the bus took a left corner people on the left started to vmit, when it rurned right, people on the right started to vomit.

After I have arrived to the capital of Sumbawa island I called my host, who was there in 10 minutes. While I was waiting for him, I accepted candy from strangers, thankfully Gina is not popular in here. If I’m thinking about it I have accepted candy from almost everybody in this country although usually there is cheese on the top of the cakes. My host Andree is a really colorsfull person. He is the Howard Stern of Sumbawa Besar, he works for the local Rasesa Radio, he is having 2 programs and also he works in a language school and he was also working as the right hand of the local goivernour. He studied in Bandung and he is quite good overview of the world. After he gave me some local fish for lunch in one of the best american style kitchen in Indoesia he headed to the language school, where he teaches. It was interesting to saw, that they are using the same methods than in Europe. In the wall there were pictures of colored butterflys, animal drawings and parts of the human body (also drawing not real parts). In the class, where I took a visit was full with 7-10 year old children, who spoke really good English, usually only students of universities can speak good English. The teacher of the class was introduced to me as a crazy person, but she was a really good teacher. None of the children were bored, she absurbed attention of the children all the time with lots of games. They even sing a song from One Direction, which still stucked in my had, so I hate them for this (just for a bit)! In the group activity the two groups were not called strewberry and raspberry, but Justin Bieber (mainly boys) and Lday Gaga (mainly girls). At the end the girls won, so the boys had to perform the chicken dance. From the language school after a short trip to a warung for a glass of cinamon milk and some fried banana we headed to the radio. The program was led by a girl and she even greeted me in live and also waved good bye, the crazy guy didn’t attacked me. I didn’t see to much about the city, I only saw a statue of Santa’s raindeers, but Andree told me it was about buffallos. I didn’t belived him.