Kilencedik nap: kiderül a nagy titok

Utolsó sumbawai estémet hosszú alvással töltöttem, fél 10-kor keltem. Andree is sokáig aludt, mert éjjel még vezetett egy műsort. Megreggeliztem és elbúcsúztunk Andre szüleitől és testvérétől és elindultunk a buszállomás felé, ami ugyanott volt, mint ahová pár napja megérkeztem. A busz 11 helyett délben indult csak Bima, ahol lett volna ismerősöm, de végül úgy döntöttem, hogy a kompon alszom, mert 8 órás a kompút és nem akartam egy napot feleslegesen elvesztegetni. A bimai buszút a borzalmas zenét leszámítva élvezetes volt, elől ültem a sofőr mellett így első sorból csodálhattam a csodás sumbawai tájat. Utunkat egy defekt is megszakította, valamint a 40 éves busz a szétrohadás szélén volt és folyamatosan attól féltem a bal kanyarokban, hogy kiesem az ajtón.

playboy busz

fák, víz, rízs, föld

 Egy dolláros ebéd

pózolj fehér stoppossal

A busz a defekt miatt csak 8-ra ért be Bimába, anonnan stoppal akartam eljutni Sapéba, a kikötőbe. A stoppolás megint elég indonézesre sikerült. 10 perc gyaloglás után egy srác felvett és megígérte, hogy elvisz Sapébe, de végül a kollégiumig vitt el a haverjaihoz, majd közölte, hogy mégsem tud elvinni Sapébe, de keres nekem autót, ami arra megy. Kivitt Bima külvárosába, a Sapé-felé vezető úthoz, ahol persze tömeg gyűlt körülöttem. Először azt mondta a srác, hogy a haverjai szereztek kocsit és azt várjuk, később kiderült, hogy semmilyen kocsi sincsen. Még a helyi rendőrökhöz is odavitt, de ők csak pénzért vittek volna Sapébe. Felmerülhet a kérdés, hogy a kommunikációs zavart az okozta-e, hogy nem beszélt jól angolul vagy én nem beszélek jól indonézül, de nem erről volt szó. A többiek nagyon segítőkészek voltak, ami annyiból állt, hogy minden elsuhanó autó után üvöltöttek egyet, azok után is, akik az ellenkező irányba mentek. Felmerül egy újab kérdés, vajon ha 10 ember üvölt utánad egy kocsiból megállnál-e? Majd amikor az útszélén stoppoltam, már kb. este 10 óra magasságában, akkor mondták, hogy ülljek le hozzájuk ne álljak az út szélén. Se az induktv sem a deduktív logikai okfejtésemmel nem tudtam rávenni őket arra, hogy megértsék: nem lehet az út szélétől 5 méterre egy fedett bódéból stoppolni egy kanyarban. Egy idő után továbbálltam, mert a tömeg csak hátráltatta az utamat. Szerencsmre 5 pőerc után felvett egy 6 fős fiatal társaság. Amikor beszálltam a kocsina még nem is sejtettem, hogy indonéz ittartozkodásom egyik legnagyobb kérdésére kapom meg a választ.

Az indonézek és az utazás közbeni hányas olyan, mint a borsó és héja, ahogy Forest barátunk mondaná. Mindenkinél ott figyel a kis nejlonszatyor. A fiatalok közül a legkisebbik, aki pont mellettem ült, 10 perc közös utazás után beszínezte a kocsi egyik ülését. Mikor ezt meglátták megálltak egy percre, amig a srác a jármű mellé tette ki a ravaszdit, közben hogy a szagokat semlegesítség a kocsiban leöntötték a hányást egy fél doboz cukrozott teával. 1 perc múlva helyet cseréltek a hányós fiatalemberrel, aki így az ablak mellé ülhetett. Mozgó autóból hányás ezek szerint ősi indonéz szokás, ekkor jöttem rá ugyanis, hogy ez az ősi szokás a fő oka annak, hogy szerte tágas Indonéziába annyi kóbor állat van az utakon (kutya, macska, kecske, majom stb.). Ezen állatok ugyanis csak lesben állnak, hogy belakmározzák a kóbor rókákat. Ez az ősi szokás rávilágított arra is, hogy miért ilyen soványak az itteni állatok, hiszen az útszéli hányásokban ritkán adatik meg, hogy a napi ajánlott vitamin adag rendelkezésre álljon.

Egy órás utazás és sok fotó után megérkeztünk a kikötőbe, ahol az éjsazkát töltöttem egy bambuszágyon, ahol végül nem aludtam. A kikötőt ugyanis lezárták a 8 méteres hullámok miatt és egyedül akkor tudtam volna átmenni, ha kibérelek 30 millióért egy hajót, még repülő sem volt. Az este megismerkedtem egy soförrel, aki 3 napja vesztegelt a kikötőben, ő mondta, hogy 18-án lehet, hogy elindult a komp, de semmi sem biztos. És kétszer elvertem sakkban.

Útvonal: Sumbawa Besar => Bima => Sape

I had a really long night sleep in my last night in Sumbawa, I woke up at 9:30AM. Andree was sleeping for long as well, he was hosting a show in the radio till late night. I had a small breakfast and I waved good bye to Andee’s parents and to his brother. Andree took me to the same bus station where we met. The bus only left at noon instead of 11 o’clock to Bima, where I didn’t wanted to stay for the night because I planned to avoid another day in Sumbawa, I was in hurry to reach Flores. And I could have a sleep in the ferry, it takes 8 hours anyway. The bustrip to Bima was quite good except the aweful music, I was seating next to the driver so I have enjoyed every bit of the Sumbawian landscape. We had a flat tyre and the 40 year of bus was just about to fell apart and when it took a left turn I was always scared that I will fall out from the door. The bus only arrived to Bima at around 8 in the evening, where I wanted to go to reach the harbour in Sape by hick-hicking. After walking for 10 minutes I guy took me and promised to take to my destination, but he took to his dormitory to show his pride to his friends and he told me, that he can’t take me to Sape, but he will find me a car. He took me to the outskirts of Bima where the only road started to Sape. When I have arrived of course a horde of people surrunded me. My friend told me, that his friend has found a car and we are waiting for him, but 5 minutes later he told me that there is no cars. He even took me to the local policeman , but they only wanted to took me to the harbour if I pay a lot of money. You might ask, what was the reason of all of this miscommunication. Well at the beginning I was talking in English, but when I realised that he bearly spoke English I have swithed to Indonesian and if I didn’t understand anything I told them or I used my dictionary. All the others were really usefull which means that they have screamed after each car (imagine that you are driving and 8 people is screaming after you, would you stop?), even for those which came from the other direction.

After 20 minutes their ambitions became mild at around 10 o’clock I was the only one on the street, but they continuously told me sit down. With using both deductive and inductive logic I have failed to explain to them that five meters from the road from a roofed stall in a corner the chances are closed to zero to get a rode. After a few more mintues I have decided to move on to the direction of Sape. After walking 5 minutes I was lucky, a car with 6 people pulled down end they took me, they were going to Sape. When I entered the car, I didn’t know that I will get an answer to one of my biggest questions of Indonesia

Indonesians and vomiting while driving is like peas and carrots as our friend Forst told us long time ago. During traveling almost everyone is holding a little plastic bag. After travelling 10 minutes together the smallest kid next to me colored one of the seats with some bakery. When the driver realised he stopped the car for one minute and let the little guy to walk his vomit and at the same time they poured sugary tea on the vomit inside the car to neturalize the smell. After a minute the sick kid was switching place with an older guy and he was now sitting next to a window. So I believe vomiting from a moving car is an old Indonesian tradition and I suddenly realised that this old habit is the main reason for habing so many stray animals (dogs, cats, goat, monkey) in this huge country. This animals are walking all day long in the roads waiting for the humans to puke. But this delitious fast food (because the cars are driving in full speed), just like McDonald’s or KFC doesn’t contains the daily recommended value of vitamins and minerals so that is why local animals are so skinny.

After driving for an hour we have arrived to the harbour, where I spent one night in a bamboo bed, where I didn’t sleep at all. The harbour was closed due to the 8 m tall waves and my only chance to get to Flores is to rent a private boat for 30million rupiahs (3000USD), there was even no planes, just from Denpasar (Bali). During the night I met a driver who has already stayed in the harbour for 3 days and he told me that mybe on the 18th they will open the harbour. And I beat him in chess twice.